I'm Sorry (Kris)

Nagyon sajnálom, de csak ennyire telt tőlem. Úgy éreztem, hogy valamilyen formában muszáj kiadnom magamból azt, amit érzek, de ennél többre már nem voltam képes... A valóságot fogalmam sincs mennyire tükrözi.

Lesznek majd, akik azt mondják, önző vagy, amiért olyan lépést teszel, ami által elkerülhetetlen, hogy néhány ember sérüljön. Lesznek majd, akik meg akarnak győzni arról, hogy az a normális, ha egy életen át a helyeden maradsz, boldogtalanul. Lesznek majd, akik szerint az a helyes út, ha feláldozod magad mindenki másért. Lesznek majd, akik sorolni kezdik, és mi lesz ezzel, azzal, meg amazzal? Lesznek majd, akik elítélnek, mert nem hisznek a boldogságban. Igen, lesznek majd, akik mindenkire gondolnak, mindenki fájdalmáért aggódnak, a Tiéden kívül. Lesznek majd, akikről kiderül, hogy a Te boldogságod sokadlagos számukra.
És lesznek majd olyanok is, akik támogatnak, mert igazán szeretnek, akik nem csak arra gondolnak, mi lesz velük, ha minden megváltozik, hanem arra is, hogy Te ezt igenis, mint minden ember, megérdemled! És ha itt nem kaptad meg, keresd meg a helyet, ahol megleled.Ha elbizonytalanodnál, egy dolog mindig jusson eszedbe, rossz döntés nem lehet az, ami a szívedet és legfőbb akaratodat követi, amit a boldogságodért teszel. Rossz nem lehet, mert nemes a célja. Csak fájdalmas. Igen, egy darabig mindenkinek, s bár kevesen fogják fel, Neked a legjobban. De tudnod kell azt is, a világ túlteszi majd magát rajta, és továbblép. Mert mindig ez történik. Egyszer majd visszagondolsz rá, hogy voltak napok, amikor az utcára is képtelen voltál kilépni, és hogy pontosan azok a sötét napok vezettek ki a csodás, csodás napsütésbe.

Tudtam, hogy nem lesz könnyű; tudtam, hogy mi fog történni, és be is következett a lehető legrosszabb, amire számítottam.

Mindenki miattam sír, mindenki utál, mindenki elítél, de senki se tudja, hogy nekem ez mennyire nehéz. A rajongók nem tudják, hogy hét éve mennyit szenvedek nap, mint nap, akárcsak a többiek. Ők is sírnak. Sírnak, mert nem akarják, hogy elmenjek.

Én sem akarok elmenni, csak azt akarom, hogy végre emberként kezeljenek minket.

El vagyunk zárva a külvilágtól, szabályozzák és figyelik minden egyes léptünket, nincs nyugtunk a személyzettől, vagy éppen a rajongóktól. Én csak egy kis szabadságra vágyom, amikor azt tehetek, amit szeretnék, oda mehetek, ahova szeretnék, azokkal lehetek, akikkel lenni szeretnék.

Egyedül szálltam szembe a kiadóval, hogy kiálljak magamért és a másik tizenegy emberért, akik a családom, de annyira elharapódzott a dolog, hogy most már a családban maradásom a tét.

A személyzet be akar mocskolni, azt akarják elérni, hogy a kívülállók szemében én legyek a rossz, ezért mindent még kegyetlenebbül bánnak velünk: elveszik a telefonokat és más nevében, hamis kijelentésekkel hitetik el a rajongókkal, hogy milyen szörnyű ember vagyok, amiért el akarom hagyni a családom. Ez nem igaz. Odakint senki sem ismeri az igazságot, mindenkinek hazugsággal tömik a fejét.

Elszörnyedek, ha csak belegondolok, hogy hány emberrel sikerült meggyűlöltetniük, hogy hány ember sír most miattam. De akkor is meg kellett tennem ezt a lépést. Beleőrültem a tehetetlenségbe, amikor valaki megsérült gyakorlás közben, vagy megbetegedett, de ezt senki nem vette figyelembe, ugyan úgy hajtottak minket, embertelen módon.

Tárgyként, robotként kezelnek, folyamatosan adják az utasításokat, teljesen hidegen hagyja őket az egészségi állapotunk.

Nem önzőségből tettem, amit tettem. Leaderként a saját felelősségemnek érzem, hogy vigyázzak a többiekre, ezért az ő érdekeik lebegnek a szemem előtt.

Csak reménykedni tudok, hogy nem volt fölösleges a keletkezett botrány, és ha ki is kerülök a családból, legalább velük bánjanak tisztességesen ezek után. Egy ilyen áldozatot gondolkodás nélkül meghozok, Értük.

Végre megválhattam az álarcomtól. Mindig a mosolygós, vidám Kris-t kellett mutatnom a nyilvánosság előtt, el kellett rejtenem azt a sok fájdalmat, amit eddig okoztak. Most végre szabadabbnak érzem magam, már attól is, hogy megtettem az első lépést a változások felé.

Sajnálom, hogy ekkora fájdalmat okoztam, sajnálom, hogy miattam kell sírnotok. Lehet, hogy nélkülem, de majd minden rendben lesz, minden visszatér a rendes kerékvágásba.
Ne feledjétek, hogy én mindig Wu Yi Fan maradok, a hideg srác, akinek a csirke nem a stílusa.

Lélekben mindig itt leszek a családommal és én maradok az EXO-M leadere, akárki lép a helyembe.

 We Are One!